Kezdődött 1998-ban a Pepó Pál féle első vészkorszakkal, majd az abszolút hatalomra kerülés után jött az igazi mélyrepülés. Megszüntették az önálló környezetvédelmi tárcát, a szervilis államtitkárság alatt ellehetetlenültek a zöldhatóságok, nemzeti parkok és területi szervek, bedarálták a hulladékgazdálkodás rendszerét, egy sor megaberuházást emeltek ki a környezeti korlátozások alól. Érdemi zöld energia programok elvétve indultak, azok is nevetséges forrásokból,  a parlagfű-adományokat felélték, miközben Paks II-re és patyomkin-beruházásokra bőven futja. Megszűnt a Jövő Nemzedékek Képviselete, szűkültek a környezeti jogok, a zöld civil társadalmi szervezetekkel megszakadt minden érdemi együttműködés, és a környezet két igazi ellensége a szegénység és a kapzsiság pedig egyaránt csúcson van.  

Miért is írom ezt most? Annyi az aprócska apropó, hogy Áder János ma nagy csinnadrattával bejelentette, hogy megalakul a Köztársasági Elnöki Hivatal Környezeti Fenntarthatósági Igazgatósága.

Zöld aktivistaként örülnünk kéne és bizalmat kéne előlegeznünk a Nagy Bejelentésnek. Én próbálok is örülni, de ahogy Schmitt Pál teljesen hiteltelen volt "zöld elnökként", sajnos Áder Jánosra is nagy Sólyom László kabátja.

Rossz jel, hogy az igazgatóság nevében szereplő "környezeti fenntarthatóság" szóösszetétel nem értelmezhető. Az eredeti, 1970-es években körvonalazott hárompilléres fenntartható fejlődés fogalommeghatározás szerint is a "környezeti, társadalmi és gazdasági tényezők és érdekek" egyeztetésével mozdulhatunk a fenntarthatóság irányába. A környezeti tényezők önmagukban nem ragadhatók ki, mivel a társadalom nem a környezet "mellett" létezik, hanem annak része.

Az előzmények és jelen állapotok ismeretében félő, hogy ez egy teljesen pótcselekvésnek is gyenge kezdeményezés, ami zöld pitykének se jó a kabátra. Bár tévednék, bár rámcáfolnának, bár lenne valódi súlya és jelentősége a "Környezeti Fenntarthatósági Igazgatóságnak" !