CSÁK KÁLMÁN tanár úrtól tanultam MINDENT, amit kémiából tudok.
Szürke öltönye fölött szigorúan begombolt barna köpeny. Minden tanóra szemléltető kísérlettel kezdődik: cinkszulfidos robbantás és füstfelhő, kék lakmusz és piros fenolftalein, fekete "kakihurka" a cukorra öntött kénsavtól. A táblára színes krétákkal felírt, fontosság szerint aláhúzott gyöngybetűs képletek és színes ábrák.
Az emberi szaporodásnál komolyságot kért a 84-ben nyolcadikos Bajzás évfolyamtól... képzelhetik...
Azt hiszem, Csák tanár úr csupa nagybetűs PEDAGÓGUS volt, aki „kézen fogva vezetett” minket a tudás felé. Én csak nyolcadikban kerültem át a mára egyetemmé alakult Violából a Bajzába. Hamar megtapasztaltam, hogy Csák tanár nem oszt intőket, inkább jól megérdemelt sallereket. Tőle mégse féltünk, tényleg mindannyian tiszteltük.
Ahogy engem annak idején, Misi fiamat tavaly év elején írattuk át a Bajzába: azt hiszem épp azt a szellemiséget és színvonalat kerestük, amiben Csák tanár úrnak oly nagy szerepe volt. 2014-ben volt a Bajza jubileumi éve, kiadvány is készült, nagyon szépen őrzik az régi tablókat és emlékeket. A kapuin belépve én szomorúan láttam. hogy a régi kémiaterem már nincs meg, nincsenek vegyszerek, kémcsövek, kitömött állatok. Azt hiszem, tán nyelvi terem lett belőle, a szaktanterem felkerült az emeletre.
Persze, az iskola nem múzeum, hanem élő és fejlődős közösség, csak személy szerint Csák tanár úr terme afféle „kémia-szentélyként” él az emlékeimben. Ha rajtam múlna, én Csák tanár úrról nevezném el a régi termet vagy az új kémialabort, vagy legyen legalább egy emlékfája vagy emléktáblája a Bajzában. De egy utcát sem tartanék túlzásnak. Olyan hatással volt rám és évfolyamtársaimra is, aki és ami nélkül nem lennénk azok az felnőtt emberek, akik lettünk. Ő már akkor is felnőttként kezelt bennünket.
Csák Kálmán tanár úr 87 éves korában hunyt el.
Mindent köszönök, tanár úr!
