2010 tavaszán aztán én magam kerültem sorra, életem egyik legfelemelőbb élménye volt. 

A IV. és XV. kerületekben volt az 5. 6. és 23. választókörzet, 6 hét alatt 750-750 érvényes szelvényt kellett gyűjtenünk. Az LMP ismertsége alig volt nagyobb, mint az EP választáskor, új pártként egyesével kellett bemutatkoznunk és megszenvedtünk minden egyes ajánlószelvényért. A Fidesz letarolta a körzeteket, erődemonstráció gyanánt több ezer szelvényt gyűjtött be az amúgy apatikus és apolitikus körzetekben is.

Újpest belterületén viszonylag egyenletesen jöttek be a kopogtatócédulák, heteken át ácsorogtunk Újpest központ aluljáróban. Nem volt még műanyag kitelepülőszettünk, Salgó elemekből és polcokból tákoltunk szárnyas csavarokkal pultot - ez volt az LMP T-800-as modell, élő szövet és fémváz kombinációja. Később még mini-hirdetőtáblát is fabrikáltunk a salgó elemekből és zászlókból. A profi szettekkel érkező többi párt meg csak röhögött a tákolmányainkon. 

A kopogtatással azt a stratégiai döntést hoztuk, hogy a háromból egy körzet biztosan legyen meg, így jómagam is a "jó szomszédnak" kopogtattam hetekig magam helyett. Az utolsó hétre az 5. körzet, Tálosné Pálvölgyi Márta számára már bőven megvolt a szükséges számú szelvény, a 23-asban még nagyon messze jártunk, az én esetemben pedig pont 200 szelvény hiányzott.

A fő cél, az országos lista már állt, én lélekben picit le is mondtam az egyéni indulásról, amikor jött a hír: "Jöttömre öt nap múlva számítsatok, pirkadatkor, kelet felől"... 

Az LMP központi kampánycsapata egy napra a 6. választókörzetbe csoportosított minden embert, akiket el lehetett mozdítani az állandó standok mellől. Egy térképpel és rengeteg kopogtató-pakkal - toll, mappa, megbízólevél, igazolvány - álltam a huzatos aluljáróban. Egyszer csak elkezdtek jönni a segítők, ha nem is kelet felől, de legalábbis a metróból.

Ketten, hárman, öten, tízen, az nap végére a precíz beosztás szerint több mint ötven ember mozgott Újpest és Rákospalota területén. Én magam is kimentem kopogtatni, olyan házakban kaptam bizalmat és ajánlószelvényeket, amelyekben 4 héttel korábban még elküldtek.  

Értem dolgoztak, ingyen, önkéntesen, többségüknek még egy forró teát se tudtunk adni. Miattam jöttek, pedig többségüket nem is ismertem. Ők se tudták, hogy ki az a Perneczky László, csak azt, hogy ő a Lehet Más a Politika jelöltje.  

Ezért, miattuk, vagy miattuk is maradok az LMP-ben: tőlük kaptam az esélyt, hogy a választók szavazhassanak rám - nélkülük, az LMP nélkül ma nem lenne mandátumom. Nem én kaptam a bizalmat, hanem az LMP! 

Következik: "Ilyenné formáltam, engedtem, hagytam..."